hová lett a gyermeteg lét árnyékába fekvő végtelen lény nyugalom hiányába menekülő űzött csoda szarvasa vagyok minden síró és vigadó cseppjének a tenger legmélyebb pontján. végtelenbe futó vén lelkem már nem vár hat tovább elég volt a hiba lista bővítő bujaságának nincs szükség se rád se rám kifejlett szeretete a falevél hullásának az kell hogy tovább láss egy arasznyit és nem több az előre mint egy picit hátra bocsásson meg a világ nem én vagyok az ki kivág sok mindent hanem ültetne csak most nincs se földje sem az ötlet csírája maiért én nem vagyok olyan ő meg kevesebb volt mint amolyan félszeg érzete a ködnek. ölelj meg majd távoz tovább nem ülhetsz lábhoz te szelíd vad most szalad.
asszociáció
2012.01.15. 16:44 kotta
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://regionista.blog.hu/api/trackback/id/tr453549316
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
