Ismét Párizsban jártam és elgondolkoztam, hogy miért is van az, hogy ha megveszel egy értéktelen souvenirt a kultúra csodás világában, akkor fel sem merül benned, hogy ezt nem francia kéz gyártotta, hanem ez egy igazi, kínai emberek éhbérét való robotolásának csillogó, villogó, giccses terméke? Persze nem válaszoltam meg, mert épp azon agyaltam, hogy 10 euróból, hogy tudnék venni három: 5 eurós sört. Megoldottam kértem még 5 eurót a haveromtól, (aki legyen Zsolti) így sikerült a küldetés és igen kellemesen be is rúgtam mondhatni az az este a kutyáké volt, mert emlékeim pár igen tehetséges lányon kívül nem terjed messzire. a mesében eljutottam az Óperenciás tengeren is túlra csak mire odaértem úgy berúgtam, hogy felébredtem. Másnap és kérdezték: - Emlékszel milyen szép volt? Ez volt életem legnagyobb élménye! Én meg ott ülök magamba roskadva a hányásommal küzdve és azon gondolkodom, hogy vajon a zoknim akkor is felemásvolt mikor elindultam. Szóval azt megtanultam a franciáktól, hogy a mértéktartás erény nem kell mindig nekem inni a legtöbbet, mert kitudja miről maradok le.
Szóval ez volt az első bejelentkezésem. Célom "kiblogozni" az élet nagy csomó itt. Megpróbálom, még nem tudom mi lesz belőle, de majd elválik a szar a májtól.
