A ma reggeli ébredésem, egyfajta anatómiai órával ért fel, sose gondoltam volna, hogy ellehet érni borda közti izomlázat. Sőt, eddig azt se tudtam, hogy ott egyáltalán létezik izom. Ehhez a felismeréshez, az ébredés utáni "átfordulok a másik oldalamra, mert kitudja, még lehet, hogy ma se csinálok semmit" tipikus reggeli gondolat és tett segített hozzá, (megjegyzem nem csináltam ma semmit). Ez után egy elfojthatatlan vágy ébredt bennem, hogy muszáj vagyok gazdagítani, a toilet mikroflóráját és faunáját egyaránt, vizeletem igen nagy mennyiségű élő anyag tartalmával, ami a tegnapi 8 sör élesztőkultúrájának köszönhető. A feladat adott volt, pármásodperc alatt átgondoltam a stratégiát, majd nekiveselkedtem. Felültem, bordafájásom nem volt kellemes de ahhoz képest, hogy a lábaimba mit éreztem, mikor megpróbálta fel állni, rájöttem, hogy csak egy karibi nyár egy örök szabadságon. De végül sikerült, felálltam, elkezdtem a mosdó felé botorkálni. Hamar odaértem nem teltbele negyedóra, és már Niagaraként csobogott isteni nedűm. Aztán leültem, megreggelizetem és átgondoltam a tegnap estét. Néhány dolgot ki emelnék. 1: Lali, neked aztán hiába hányja az ember, falra a korsót, úgy is eltörik. 2. kék, te meg részeg voltál. Minek iszik, aki nem látja a fától, a nyúl viszi a vadászpuskát. 3: én meg nem tudom, minek megyek jól érezni magam, ha aludni akarok. Szóval ez volt narancshéjban, a tegnap este.
buli után köpönyeg.
2011.03.01. 21:25 kotta
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://regionista.blog.hu/api/trackback/id/tr682702553
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.