Ezt most lefested Izsák!

Vajon mért vonzza az embert az ön sanyargatás? Sokkal egyszerűbb lenne az élet, ha nem is érdekelne. Egy hónapja, körülbelül minden nap szemügyre veszem a prtyponyt.hu nevű közösségi oldalt, hol a szegedi fiatalság hedonizmusra pocsékolt idejét örökítik meg és teszik közzé. Csak azért, hogy mikor látom meg egykor szeretett nő fényképét, a férfibb férfival. Na ez most megtörtént. Gyomor görcs ismét, fájó emlékek vulkán szerű kitörése de ez hagyján, az a gondolat, hogy mindezt azért teszem mert gyáva vagyok, vagy azért mert szeretem ha fáj, vagy mert kíváncsi vagyok, ez jó vajon vagy sem? Ha vége akkor vége! Így is cselekszem csak a lelkem az küzd az igazság ellen, mintha nem akarná elhinni, hogy ez igaz, hogy tényleg így volt. Nem tudom a kényszert legyőzni, hogy beszélnem kell vele. Azt nagyon nehéz, még idő kell, meg még erő, az meg kicsit fogytán. De annyira nem vagyok hülye tán, hogy újra igába hajtva fejem szembe nézek és lecsapatom. A hétvégén sátraztunk a csontig hatoló hidegben beszélgettünk a tűz mellet és arra jutottam, hogy szorongok nem pedig félek. Édesapám barátja Károly úgy gondolja a félelem kell, hogy jól tudjunk dönteni amikor szembe megyünk valamivel. Ezzel egyet kell értsek de most az a kérdés, hogy mitől is félek és, hogy minek is félek. Ez lehet a szorongás és ha az akkor rá kell jönnöm, hogy miért szorongok. De egy dolog biztos, itt nem ő a gyász tárgya hanem az ÉN. Ezt újra kell építeni, mégpedig eredmények kellenek, olyan területen ahol még nem sok volt. Sajnos nincs más hátra, mint megpróbálni következetes munkát végezni a tudás alap bővítésére. Ez a cél! Nőből elég, főleg azért is mert egy értelmes kapcsolathoz fel kell nőni, de azért néha jó lenne buja pillanatokkal feledtetni a cél adta nehézségeket.