Ezt most lefested Izsák!

  Váratlan felébredsz, körbenézel, megveregeted a melletted ülő vállát. Megkérdeznéd, hogy még is mi a fészkes fenét keres itt ebben a páratlan pillanatban? Majd meggondolod magad, mert minek is kérdezgetsz te bárkit is, amikor önmagadtól se kérdezted meg soha, hogy hogyan kapcsolódik az életértelme az olaj ár növekvésével vagy akár csökkenésével. Mert inkább felemeled a poharat, mondasz egy nyája tósztot, rámosolyogsz az asztal másik felén lévő, számodra kurvának tartott de mégis különlegesként kezelt hölgyre, aki mellesleg rokon vagy csak lesz de ez lényegtelen abból a szempontból, hogy nincs hol belemártani a kéj tengerébe képmutatóan szenté avatott mocskos testünket. Istenünk csúfos játék, hogy szép vagy és én sem vagyok rondább, mint azaz utcaseprő akit tegnap láttam, akkor mért nem álltam szembe veled és tártam ki szívemet, hogy rádöntsem minden átkát. Teleszel a mátkám, én meg a vártnál is rosszabb gyerek, mely szoknyára ülve remeg. itt a piros, hol a piros. Már megint a piros állgát közted és köztem, hogy nehogy megtörténjen bármely gyönyör életünkben, ami nem a vita vagy a szájszag bódító illata reggel, amitől inkább hánynék, ehelyett azt mondom szeretem, pedig gusztustalan már csak a gondolat is, hogy nélküled dugok ma is. Pedig mennyivel jobb, mikor megkívánlak, te meg engeded, hogy felfedezzem testedet. De inkább nem, hanem az egyedüllét vitájában a sört emelem a szám elé és féktelen szeretem a pillanat minden nyomorát és „gomorát”. Valami komor gondoltat fut most át a világon, vajon jól élem világom? Vagy csak inkább imádom, hogy vagyok nekem és értelmét se keresem, hogy mi miért és ki kiért fut végtelen tavak mezején? Különben is: ki vagy? Mért beszélek hozzád? Neked hol van a hazád? Te senki vagy és ez tetszik benned, több vagy mint a nyomorult lelked suhanc világa, csak ne próbáld neki adni magad másnak. Néz szembe a ténnyel: nem vagy te kísértet. hiába kíséred a szomszédlányt, nem ő kell fel érted, hanem a nap. Most már nem érted, de nem is kell, élj ahogy élni kell, nem számít ha elesel mert nyugodj meg senkit sem érdekel, kivéve téged. Meg talán azt a magába motyogó néni lelkét érinted meg egy pillanatra, majd megráz a gondolat: holnap már honlap vár. Nem, találka nincs többé! simogatás csak virtuális időtöltés, semmi több. Így hát most ledőlök, lehunyom a szemem és váratlan elaszom.