Ezt most lefested Izsák!

Félelmetesen üres ágyon fekszem és érzem, hogy a démon nyom az ágyra. Mint valami bárka ringatózom rémképeim tengerén és még mindig fogalmam sincs, hogy hol vagyok én. Csak remélni tudom, hogy van egy másik csónak amin majd a rólad alkotott kép lassan elrohad és mikor már  igazán fáj elrohan messzi a távolba. itélkez, hogy itéltessen, a végelláthatatlan szerelem, mely nem személy vagy lélek hanem az élet maga, visz majd újra réveb. Képek mennek mint valami gyermeteg diavetítésen, felirat : én nem ezt kértem. Tisztelet, erkölcs, becsület ez hiányzik belőlem, belőled és minden elveszett pillanat gyászából kiragadott könnycseppből. Végleg legördül, majd a keserűség szenteltvizes táljába gyűl és így iszod majd később ezt a keserű orvosságot, nem is vársz mást csak megváltást ott ahol nem is kéne. Vagy csak egy jó sört kérek ami nyugtat és végül buktat bele a buja boldog létbe. A semmi a legtöbb amit kiadhatok, ennyi maradt és nem távozok üres kézzel, enyém minden kérés, óhaj-sóhaj, ezt mind elviszem magammal. Vissza nem adom, mert nem én vagyok a démon, hanem a gyáva ki elbújva más gondjába figyel, hogy hol van a következő búvó hely. Én meg a pusztaközepén állok a "bátor", ki nem fél a villámtól és mindenki kérdi mért állsz itt a halál mezején, nem vagy több csupán egy lény. Kit arra teremtett a teremt-ő, hogy szenvedj és ne kerüld a lépcsőt, mely nemesít minden kín fokával. Nem a villám a megváltás hanem a hasra esés és a talpra állás. Mert te vagy magad életének kiválasztottja, neked kell meg váltanod bűneidet, te feszíted saját magad keresztre, sőt diktátora vagy magadnak: ki irtod a gyarlót és meghagyod a jót. De mire fel ez a hangnem, ideges vagy tán? Én már nem, én csak undort érzek és közönyt, hogy már megint nem köszönt az élet hanem inkább téged kért meg, hogy lépjek és tessék. köszönöm. Meg is köszörülöm a bánat kését, hogy mélyebbre hatoljon minden tüskénél. Már nem gerenda ez a szememben, egy építmény, egy alkotás. akkor elő ezt a montázst és szaladjuk ki innen és most itt végeztem, magammal és a világgal. Nem kell a funkció mentes levis sebtapasz sem a prada orgazmusa. nem kell három ha elég egy. Elégedj meg.