Fáradt vagyok, belefáradtam a próbatételbe, elég de ugyanakkor mégsem. Mégsem vagyok tökéletes, és nem is leszek az, de legalább megpróbálok egy mércét tartani. Ez a mérce nem más, mint önmagam tiszteletben tartása, hogy nem álltatom olyan dolgokkal, amik egy csepp valóság tartalommal sem bírnak. Idebent egy kicsit megnyugodtam! A mai megmérettetés nem a legjobban sült el. Diszkvalifikáltak! Sajnos jogosan, nem teljesítettem a követelményeket. Kudarc ide vagy oda, szembe néztem vele, megsebeztek, de mosolyogva álltam fel, emelt fővel kezet ráztam ellenségemmel: önmagammal. A harcnak nincs vége! Mondhatnám, hogy sajnos, de hazudnék. Kell ez, hogy épüljön, tisztuljon, irányt mutasson annak a nagyra becsült valaminek, amit úgy hívunk "én".
fáradtság
2011.02.27. 00:02 kotta
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://regionista.blog.hu/api/trackback/id/tr752693844
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
