Azt eddig is éreztem, hogy valami nagy dolgot veszítettem előző kapcsolatom megszűnésével, de azt ami ma történt már tényleg nem tudom hova tenni a megpróbáltatások polcon. Ugyanis gondoltam felkerekedek és kipróbálom újra, nehezen megszerzett tapasztalataimat a vadászat terén és erre egy abszolút megfelelő, szép, céltudatos, sport szerető egyedet szemeltem ki, társadalmuk végtelen vadonjában. El is jött a találkozó pillanata. Egészen kellemes volt addig a pontig, mikor is szóba jött (ami az elmúlt 5 évben mindenképp szóba kell jöjjön egy átlag magyar társadalmi interakcióban) a politikai hovatartozás. Eme magas röptű beszélgetésben, a következő mondat zengő hangjai futottak ki harcos amazonom ajkairól ( próbálom pontosan és élethűen idézni): " Én úgy utálom ezt az Orbánt! Valamelyik nap azt hallottam a rádióban, hogy ez az idióta kitalálta, hogy Magyarországon demokráciát akar bevezetni." Mi van? A hogy Lali mondaná: fej!!!! Nem hiszem el. Az egy dolog hogy elveszítek valakit aki fontos. Na de az, hogy még egy ilyen fricskát kapok az élettől, na ez már mindennek a teteje. Ennyi erővel egy óvodában is próbálkozhatnék, ha nem büntetnék. Hasonlóan érdekes beszélgetést folytathatnék egy nagy csoportos értelmiségivel is. Hoffmanisat lettem! Képtelenség, lehetetlen, hogy egy másod éves egyetemista lány ilyet!? Körül is néztem, hogy hol van az az isten verte Zsorzs, tuti orrba verem.
Na de a vicces élethelyzeteket félre téve. Rájöttem, hogy szorongásom gyökere miből is fakad. Míg én harcoltam lelki világom helyes útra terelésével, teljes mértékben elhanyagoltam a materiális célok ki tűzését, ami igen nagy hiba volt részemről (részemre). Így hát most neki kell állnom szembe nézni ezzel a feladattal is. A tegnapi gondolatot követve, így lesz meg az egyen súly és nyugalom. Bár ez a nyugalom kérdés nem is olyan egyszerű, ugyan is elhatároztam, hogy december 19.-ig nem iszom és semmiféle tudat módosítást nem végzek. Mind ez 4 napja, és rá kell jöjjek, hogy emberiségünk nem véletlenül találta ki e fajta stressz oldó itt. De meg fogattam, úgyhogy tartom hozzá magam. Legfeljebb rá jövök, hogy ilyet többet sosem szabad ki találni. Mára búcsúzom minden jót nekem, álmodjak szépeket, de mindenek előtt éljen a teokrácia.
