Hírtelen tavaszi időjárás köszöntött ránk, és kitört belőlem valamiféle vérfarkas, úgy látszik ez az én teliholdam. Mehetnékem van. Félek, ha egy kicsit melegebb lesz, fogom magam és elsétálok a világ végére, ott: leülök egy üvegsörrel, hátra dőlök és csillagokat dobálok a kutyámnak. Unikornisként szaladna, egy fajta fura mosoly ülne ki a pofájára, ami engem is nyugtatna. Végzek a sörömmel és az egyszerű földi léttel, kitágítanám a látószöget 360 fokra és beleugranék a semmibe, ahol félnék és élnék egyszerre. Semmiben sem különbözne jelenlegi helyzetemtől, csak egyszerűen más lenne: ufókkal pacsiznék, miközben aszteroida mezőkön táncolnék buja üstökösökkel, gyönyörű palástjukon utaznék, napviharokkal bódítanám magam, végül egy másik ideális földön megpihennék, hanyatt vetném magam, nagyot sóhajtanék és elaludnék.
ki sütött a nap
2011.03.10. 09:55 kotta
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://regionista.blog.hu/api/trackback/id/tr462727167
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
