régi gondolat egyveleg.
asszociáció (párizs)
repülőre szálltam hogy messzire repült madárkát átszellemülve kérjek. érted? de nem érted hiszérted még senki sem kérte receptjét ördögtöl hogy mannát cseréljen kínzó fájdalomra vért izzadó démoni szóra itt egy szóda azt szaladj tovább a bormámoron át a párizsi világ kérdő világosan érthető képeibe indulj mit mosolyogsz vicces a fáklya amit tartasz de nem óvhat meg téged várod hogy méregként szálljon düh agyamba de kérlek menj és élvezd mert már rég rohad az alma és te meg mint barna kalász megérve hullhatsz a földre.
szarvas gödör szép ököl merre vissz ez a buta öl nem öl csak ölel mert te vagy a kis tök és hol vagyok nem ötölök tovább borban van az igazság mámoros pillanat meg fogom a farkadat érdekes vagy mert tetszel el is veszlek én egyszer répa pék eper nem vagyok többé evvel.
régonárius hol vagy miért nem írod és teszed dolgodat hány lány volt már neked és hány érzést folytok elbenned nem érdekelsz nem vagy te puska tísztitó konok kobold szépírói vénámat bele helyezem eifeltornyot ott levetem és itt egy ében fekete de nem ember hanem valami sötét folt mesz a távolban selylik itt meg egy kis külföldi rejti a fejtvényt pírosan villogó felirat mellet m betü és szembetűz a külombség kígyoként iszap háton bandukolok kővel tele hátizsákom hát izsákom ezt jól meg fested én meg tespedek és kérdezek egy értelemmel teli kérdést mi véget kell itt nekem a vérzés szívből testből egy aránt .
olyan szerelmesdi
csak legyen mert kell.
intelem
láthatatlan érzések boltíves világa
illatos potpurival körbe hintett remények virága
leplezet lázálmok regényes szikrája
indulattal rejtett szomjuság a boldogságra
ez az mit nyitott szemü ember már rég nem lát
rettenetes világ mi vár most rád
de ha hiszel és vársz a nap fel kel, lesütrád
övében élvezheted világ összes mannáját
s rájösz te vagy magad a boldogság
