Ezt most lefested Izsák!

 Sok gondolat kavargott fejemben az elmúlt két napban. Kicsit tisztábbak mint eddig. Amikor az 1+2 nőt életemben (akiknek ki tudtam mondani, hogy szeretem) át értékeltem, rájöttem egy érdekes hibámra. Mindig is úgy gondoltam, hogy a boldogság te magad vagy azt más nem tud adni, ezt most sem tartom másképp de valamiféle belső gátlásból kifolyólag én a szeretetet össze kevertem a boldogsággal. Míg én értetlenül álltam előttük, hogy mért akarják elszívni maguknak a boldogságomat, pont én voltam aki magáévá akarta tenni az övéjüket. Érdekes, hogy erre rájönni felettébb egyszerű volt. Amikor vele beszéltem szóba jött, hogy a férfibb férfi szeret odabújni szeretgetni. Ezt egy fajta gyengeségnek gondoltam és ennek alapján ezt nem is nagyon tettem meg. Amikor ma este ültem Zserő barátomnál és ezen jártak csikorgó agytekervényeim, úgy döntöttem ki próbálom, behunytam a szemem és az ujjbegyeimmel elkezdtem gyenge érintésekkel pásztázni a vonásaim. Ahogy ezt tettem egy remete képe ugrott be aki eléggé meg van rémülve. Nem tudom, hogy a jelen érzelmi világom tréfája e ez vagy tényleg így nézhetek e, ki de mindenesetre jól esett az érintés és ilyet jó adni, meg kapni. Megint a férfi kép zavarában vagyok. De most ez jól esik, van út megint (talán). Ahogy ültem és tovább gondolkoztam és egyre jobban ült rám a stressz okozta tünetek, az is eszembe jutott, hogy a férfibb férfi jellemzése nyugalmat biztonságot árasztott és egy pillanat alatt átváltva ezt mormoltam magamban: " Nincs félelem, nyugalom van, nyugodtság. Nincs félelem, nyugalom van, nyugodtság. Ne űzd magad, te vad."