Ezt most lefested Izsák!

 Miután végig játszottam az előző bejegyzésben elírt lelki haláltusámat,(mely gyötrelmes kudarcnak álcázta magát, egészen ma reggelig) sokkal üdébben érzem magam a saját nyomoromban. Bővebben kifejtve ez annyit tesz, hogy ma reggel mikor kinyitottam a szem, azon frissiben kitöröltem belőle a csipát, egy nagyot nyögtem, majd duzzadva lüktető életemet markomba vettem és rájöttem a megváltó aktuális igazságra. Ami valószínűleg egy egész hónapon keresztül a bibliám lesz, majd újra magamba zuhanok, összegyúrom az eddigi elképzeléseimet és egy újabb megváltó gondolattal nyugtatom magamat. A megváltó gondolat a következő: Én egy szeretet éhes, érzelmi senkiházi vagyok. Aki képtele ki adni önmagát és valóját, emellett kelléktárából váltogatja jelmezeit a nagyvilág színpadára, hogy mindig az aktuális szituációban legyen kirívó és egyedi, ettől lesz igazán szerencsétlen és nevetségesen egyszerű. Mindezt azzal kompenzálom, hogy minden élő és nem élő női egyedet megpróbálok fülledt erotikára sarkallani, mert ezzel ki mutathatom, hogy én vagyok a legnagyobb csődör a pajtában, de ugyanakkor kapok egy kis szeretet adagot. Persze ezt a nyomorúságos rendszert meg is kell indokolni valahogy, mert hát ideológia nélkül a paraszt sem termel. Így hát megmagyaráztam magamnak, a volt és eddigi egyetlen szerelmem (legyen Vili) képével, hogy ő a szerelem és szeretet megtestesítője bennem, egyfajta múzsa. Innentől kezdve nem is kellet tovább gondolkodni, hogy mért is olyan rossz ez így, hiszen egyszerű volt a válasz: nem vele vagyok és ez szar. De most rájöttem, én vagyok a szar és itt az idő változtatni.